A BŐRÜNK ALÁ BÚJT ISTEN

Nagyon érdekes az az evangéliumi történet, amelyben Jézus ezt mondja: ťAki eszi az én testemet, aki issza az én véremet, annak örök élete van.Ť (Jn 6,54) Meglepő és ugyanakkor jellemző Péter viselkedése. Ezt hallva ugyanis nem azt kérdezi, hogyan adhatom át magam, vagy hogyan tudlak befogadni, hanem azt, mit kell tennünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk. Az akcióra kérdez rá. Azt gondolja, meg kell mutatnia, hogy szerethető. Ez a béres lelkülete. Ez jellemzi a hazatérő tékozló fiút is. Nem azt mondja, hogy jogom van mindenhez, hanem csak annyit kér, apám, fogadj be engem a béreseid közé. Nem meri elhinni, hogy az atyja a történtek ellenére is feltétel nélkül szereti őt, úgy gondolja, hogy ezt ki kell érdemelnie. Béreslelkületű az idősebb testvér is, aki azt mondja az apjának: mindig szolgáltalak, de te soha, egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy mulathassak a barátaimmal. A két testvér és Péter is azt hitte, hogy a szeretetet ki kell érdemelni. Az alapkérdés mindig az: mit tudunk tenni azzal az Istennel, aki a bőrünk alá bújik?

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: