(KONTRA) GALOPP - JAVÍTOTT UTÓSZINKRON

A kötet számozott darabjaiban az emlékezés munkál, amely megpróbálja megfogalmazni, elbeszélni lírai hősét, a mostani nézőpontból igen reflektáltan és ironikusan, mégis a „közönyös” leírás mellett megőrizve az elégikus hangnemet, mely az egész könyvön végigfutó elmúlás-gondolathoz társul.A visszanéző attitűd feleleveníti a gyermekkort, „vájkáló lírai sirámként”, a költői pálya indulását, mikor még „vakon bejárja létének ismeretlen dimenzióját”, ahol „utószor a lelki táj még egybe látható”, majd a férfikort, megérkezve az elbeszélés idejébe, amikor: „mégse mondhatom hogy nincs remény kik az üres / űrben hozzám kucorogtak lábaikhoz nem rakhatom jajom fáradtan / elmosolygok inkább s hagyom hogy elillanjon szemeimből a szánalom”.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: