PUSSZANTÁS MINDENKINEK

Figyelj, haver! Tehozzád beszélek... Pusszantalak titeket, aranyosaim, gyertek el máskor is... - hallom a szavait, ahogy belépek Thália szentélyébe. A színpad a megszokott helyen, s a széksorok lassan megtelnek a nyolc órakor kezdődő előadásra. Felgördül a függöny. Eltűnik a tér, az idő, mert a színház az maga a varázs. Szinte érinthetővé válik a csend, minden szem egyfelé fordul, vár a közönség. Őt várja, a királyok királyát, az elmúlt évtizedek legnagyobb nevettetőjét. De mozdulatlan marad minden. Az örökkévalóságba ágyazta az idő azt, akit mindenki szeretett, akinek emberközelségét és humorát egy ország leste, kívánta, várta.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: