A Rákosi-koraszak a stilisztikát száműzte a hazai közép- és felőoktatásterületéről. A „visszatérést” Fábián Pál, Szathmári István és Terestyéni Ferenc közös munkája, A magyar stilisztika vázlata (1958) jelentette, amelyet a mindmáig alapforrásként, kézikönyvként, tananyagként használt magyar stilisztikatörténeti antológia, a Szathmári István által gondozott, A magyar stilisztika útja (1961) követett. Szabó Ervin Könyvtár néhány éve elkészítette az ún. hiánykönyvek listáját, amelyben Szathmári-kötet a legtöbbet keresettek között szerepel. Ennek tudatában szerző és kiadó egyképpen arra törekedett, hogy immár ideológiai kötöttségektől mentesen egy teljesen megújított szöveggyűjteményt nyújtson át a diákoknak, a pedagógusoknak és az érdeklődőknek. A mostani, jelentősen bővített új kiadás egyrészt a korábbi kötetből különféle okok folytán kimaradt régebbi szerzők (Kazinczy Ferenc, Révai Miklós, Bitniz Lajos és Négyesy László) életművét mutatja be. Másrészt az elmúlt év

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: