A SZOCIÁLIS KISLAKÁSÉPITÉS BUDAPESTEN 1870-1948

Azt mondták, hogy a házbéruzsorának nincs határa. Hogy lakni kell… a háziurak azt csinálhatják a szegény emberrel, amit akarnak… Csakhogy most egy kis meglepetés érte úgy az uzsorásokat, mint azokat, akik azt harsogták, hogy ez ellen nincs orvosság. A Cserhát utcában megmutatták, hogy hol a határa a házbéruzsorának. A határa ott van, tisztelt publikum, ahol a lakó szétrombolja a házat. Pont.” (Molnár Ferenc: Forradalom a kültelkeken, Pesti Napló, 1909. február 21.)A lakbérsztrájk, illetve annak szélsőséges, házrombolásban is megmutatkozó változata csak egy rövid epizód volt a lakásínséggel küzdő Budapest életében. A kérdésben érintett, egyébként meglepően széles társadalmi réteg helyzetén a hatóságok is javítani próbáltak. A kötet azt a fél évszázados utat mutatja be, amit a főváros szociális lakáspolitikája járt be, a piaci beavatkozásoktól javarészt még tartózkodó liberális várospolitikától kezdődően, a két világháború közötti időszak egyre növekvő szoci

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: