CSIRKÉK ÉS MARHÁK

Sokszor voltam már szerelmes, voltak viszonzott nagy és kis szerelmeim, voltak viszonzatlanok, hol az egyik, hol a másik fél részéről, de csupán egyetlen jellemző volt, ami minden esetre ugyanúgy állt: elmúlt. Azzal valahogy soha nem volt problémám, ha én éreztem már túl hosszúnak a szerelmet és távozni kívántam a színről, nem törődve a másikkal, mondván jobb ez így neki, idővel ő is rájön, de a másik variációt sosem vettem jó néven. Egyszerűen nem értettem, hogyan lehetett engem megunni, elhagyni, semmibe venni. Vagy bambán álltam és néztem a távozó után, vagy utolsó erőmmel próbáltam a másik után mászni, hosszú nyálkás csíkot húzva magam után, mint egy csiga. Idővel csillapodtak a téma iránti indulataim, és rátalálva hivatásomra egy kicsit átalakult a szemléletem. Mégis, mindezek ellenére, egyvalami nem hagyott nyugodni. Egyetlen kérdéskör foglalkoztat, aminek fájdalmát sokszor tapasztaltam már a saját bőrömön, és ahogy körülnézek, több nőtársam életében is felmerült már ugyanaz a ké

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: