NÉPI VALLÁSOSSÁG MAGYARORSZÁGON A 17-18. SZÁZADBAN

A könyv 1980 és 1995 között írt fejezetei egy hosszú távú kutatási program és két kutatói pálya első szakaszának keresztmetszetét adják, középpontban a 17-18. századi laikus vallásosság, a társadalmi élet és a mindennapok kölcsönhatásával, e kapcsolatrendszer változásaival. A vallásosságra épülő szimbolikus magatartás- és kifejezésformákat - mint például a zarándoklatok, a szentek tisztelete és a vallásos társulatok - a szerzők elsőrangú történeti forrásként és egyben kultúrahordozóként értelmezik, amelyek új ismeretekkel szolgálnak az életfelfogások, a társadalmi tapasztalatok és szükségletek változásáról, segítik irodalmi, képzőmuvészeti és zenei alkotások eszmei hátterének feltárását, s hozzájárulnak a társadalmi differenciálódás, az időtagolás, a térelsajátítás és a hagyományközvetítés folyamatainak megértéséhez. Külön figyelmet fordítanak a vezető egyházi személyiségek szerepére a laikus vallási hagyományok közvetítésében és fenntartásában, s rámutatnak e hagyományok kifejező, int

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: