Az 1996-ban fiatalon (52 évesen) elhunyt Mikola Anikó versbeszéde komoly és komor ószövetségi hang. Bár közvetlenül egyetlen jel sem célozza benne a túlvilágot, beszélője a szenvedő misztikusokra emlékeztet. \"Versei ... egy kiüresedett, illúziótlan, negatív érzelmi-hangulatú díszletekkel, kellékekkel berendezett világba vezetik az olvasót: kőkemény napok közt vonszolódunk, hűlt fészekből szomorú madár röppen fölénk, a gyűlölet kenyerének morzsáit csipegetjük, magányuk tornyába zárt lelkekre látunk, gyűlölködőkre, az osztozkodás vagy éppen az elvágyódás keresztjét cipelőkre, kénköves lángot fújó hétfejű szörnyek között kell végigosonnunk...\", írja kötetünk utószavában a nemzedéktárs Tóth László.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: