ÉKES PÁRTÁK, LEESNI ÁHÍTÓK - A KÁRPÁT-MEDENCEI LAKODALMI ÉS SZERELMI VERSEK...

A vőfélyversek vizsgálata mind ez ideig a néprajzkutatók részéről meglehetősen elhanyagolt területnek számított. Nem tartották őket réginek, sem klasszikus értéknek. Figyelmük két területen vetődött rájuk: 1. a lakodalmi szokások leírásánál, 2. a kéziratos vőfélykönyvek néprajzi adattárakba történő gyűjtésekor. Káliz Sajtos József munkája most ezt a hiányt igyekszik pótolni a vőfélykönyvek, vőfélyversek reflektorfénybe állításával.Falujában, a Fejér megyei Soponyán két kéziratos vőfélykönyv maradt rá, amelyeket könyvében elemez. A vőfélyversek révén igyekszik bemutatni a soponyai, a mezőföldi, a dunántúli, alföldi, és a határon túli – délvidéki, felvidéki és erdélyi – lakodalmi szokásokat. Ahol lehet, rámutat az azonosságokra és a különbözőségekre az egyes vőfélyversek esetében. Így a földrajzi kapcsolódás, a szövegek mozgása is kirajzolódik.Figyelemre méltó módon kimutatja a vőfélyversek eredetét, kapcsolatát a magyar közköltészettel, egyes énekmondóink, költőink (Tinódi Sebest

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: