David Buckingham egy olyan kérdésről ír elfogulatlanul és szakértelemmel, tehát alapvetően érzelemmentesen, amiről a magyar olvasó eddig javarészt inkább érzelmes reakciókat olvashatott, mintsem tudományos analíziseket. A kérdés: a gyerekkor és a televíziózás viszonya, amely egyrészt lehet szociológiai és kultúrtörténeti vizsgálat tárgya, másrészt lehet személyes kérdés. S minthogy televíziója szinte mindenkinek van, gyermekek is mindannyian voltunk, sokunk nevel gyerekeket, érthető, ha függetlenül a tudományos bölcselettől ki-ki úgy érzi, nem pusztán jogában áll véleményt formálni az életét radikálisan befolyásoló médium hatásáról, hanem adandó alkalommal szülőként, állampolgárként, végül de nem utolsósorban erkölcsi lényként is kötelessége ezt tenni.Buckingham kellő iróniával és igazi angol visszafogottsággal sorra megvizsgálja azokat az álláspontokat, amelyeket különféle világnézetek nevében és azoknak megfelelően médiapolitikai megfontolásként tarthatunk számon ebben a kérdésben, i

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: