1789 - AZ ÉRTELEM JELKÉPEI

Jean Starobinski nagy tekintélyű eszmetörténész, a Genfi Egyetem professzora, az európai művelődéstörténet egyik legkiemelkedőbb kutatója. Ez a könyve, melynek első, szűkebb terjedelmű változata 1973-ban jelent meg, tizenöt egymáshoz hangolt, de önállóan is érvényes esszét tartalmaz. Starobinski 1789-et döntő jelentőségű politikatörténeti fordulatnak tekinti, de nem magát a forradalmat, hanem a művészeteket vizsgálja, közös szempontok alapján. Témái: a velencei festészet utolsó nagy pillanatai, Mozart mint éjszakai lény (illetve: a fény és a hatalom a Varázsfuvolá-ban), a forradalom szoláris mítosza, a geometrikus város és a beszédesépítészet, az eskü mint akaratnyilvánítás (David kapcsán), Füssli, a korabeli Róma és az újklasszicisták, Canova mint olyan művész, aki antik formakultúrával és anyagokkal örökíti meg az istenek távollétét. A kötet végén az árnyak művészeként jelenik meg Goya és Blake (ellensúlyozva a kötet elején tárgyalt szoláris motívumokat) Goyánál a forradalomból már c

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: