ANYÁM ÉS KÉT APÁM

Köves András (1938) közgazdász, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakértője, „abszolút nyugdíjas” korában édesanyja, neves újságíró hagyatékában megtalálta az anyja által élete során félretett vagy utolsó éveiben gyűjtött régi iratokat, leveleket. Az egész életében óvatos egykori diplomata az Anyám és két apám lapjain maga köré gyűjti családja holt tagjait, költő apját (a Széchényi Könyvtár katalógusában: Péter Pál), aki a Don-kanyarban tűnt el, nevelőapját, akit igaziként szerethetett, édesanyját, aki három gyermekének felnevelése mellett önálló ítéletű értelmiségivé tudott nőni. A személyes érintkezésben szinte soha nem kitárulkozó szerző – a megidézett család bensőségessége, a történelmi távlat felszabadító hatása alatt – úgy ír szülei életéről, mintha beszélgetne velük, eleven, közvetlen hangon, s nyíltan beszél a saját életéről is. Együtt van a sokgyökerű és szerteágazó család, a 20. századi történelem örvénye kavarog körülöttük. Feltűnnek a Kassák Munka-köre ellen lázongó fiatal írók és filozófusok (Tábor Béla, Szabó Lajos, Fuchs Pál, Justus Pál). Egy-egy levél, feljegyzés, emlék spotlight-ja villan a munkaszolgálat halálos gyötrelmeire. Pesten a sárga csillagra és Friedrich Born (Nemzetközi Vöröskereszt) menedékére. Kommunista és trockista (tartalmilag: Sztalin-ellenes) brosúrákra. Majd a következő évtizedekre, a mai öregek ifjúságára és felnőtt éveire, amelyekből a szülők nemzedéke lassan kihúzódott, az illúziót nem, de a kritikus ítéletet a gyermekekre hagyva. A szerző aprólékos, mérlegelő vizsgálódása négy-öt nemzedéknyi torokszorongató történelmet elevenít meg ebben a regényszerűen olvasmányos igaz történet-ben.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: