AZ OLAJFÁK HEGYÉN

Fabók Endre mindössze húsz éves, és immár második kötetével jelentkezik. Az Olajfák-hegyén vezérmotívuma, mint címe is utal rá, az istenkeresés, tágabban pedig a hazatalálás. Ez utóbbi tágítja a kötet horizontját az istenes, imádságos lírától a táj- és hazaversekig, illetve a szerelmi tematikáig. A kötet felépítése is már megfontolt szándékot sejtet, hiszen e témák, motívumok mentén szerveződnek a kötet egyes ciklusai is. Korábbi kötetéhez képest az ifjú költő határozottabb látásmóddal, erősebb nyelvi megformálással tűnik ki, noha a kötet színvonala így is egyenetlennek mondható. Hangja alapvetően modern, nagyon mai és közvetlen, éppen ezért szerencsésebb lett volna elhagyni a nékem-, ígyen-, áhh- vagy a mellyen-féle alakokat. Egy-két vers is kihagyható lett volna, pl. a Ködbe vesző sínek meglehetősen konvencionális jelképei, érzelgős szóhasználata nem tesz jót az összhatásnak: Bár tudhatnám, mit akarsz velem, / milyen utat szánsz Te nekem? / Ködbe sietnek a sínek, / mellyen vaskerekek

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: