HEGES SZÍVEK

A Heges szívek című regény egzisztencialista kápolna a hirtelen kiürült, majd valamivel szükségszerűen mégis újra feltöltődő napok partján, a gipszszínű idő és a létezés peremén, a tengernél, ahol a víz szakadatlanul kapkodja a homokszemcséket, felszórja a kápolnaablakokig, amelyekre a betegség dagályának és apályának visszfénye vetít emlékezetes jeleneteket, természeti képeket, sőt dallamokat, hangokat, beszélgetéseket, álomfoszlányokat, illatokat és átható szagokat, de a félelmek mellé szerelmeket is, felvillannak az izmok, a csontok, a hús és a test, amelynek tapasztalatait szinte képtelenség feldolgozni, és közben onnan, ahol éppen állunk, jól látni Szkülla és Kharübdisz örök táncát: most szétnyílik, most összezár, éppenhogy csak át lehet csúszni élve, talán át lehet jutni a holnapba, talán lehet még remélni is. Vajon tényleg lehet? Max Blecher 1937-ben megjelent alkotása kompromisszumok nélküli utazásra hívja az olvasót. Brutálisan elementáris mű, nem hagy elfeledkezni semmiről, történeteivel, mondataival végig markában tart. Megtudhatjuk, milyen felébredni és az ébredés után tovább élni.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: