APÁINK A DONNÁL

A doni katasztrófa 75. évfordulója közeledtén Gulyás Imre újból kiadja emberség-ügyünk szép példatárát, az Apáink a Donnál (2000) eposznak mondott fő művét. Avagy egy olyan művet, amely nagyon erős átmenetet képez az eposz és az elbeszélő költemény között. A posztmodern korban is megújulhat tehát az eposzírás módja! A rettenetes valóság nem engedte, hogy a készülő műből hagyományos eposz legyen. Ezért az eposz műfaji sajátosságai, kellékei közül leginkább a klasszicizáló, a tárgyat megemelő hexameteres versforma a telitalálat. Tárgya csak annyiban magasztos, hogy az emberiről szól az embertelenségben. A költő értékeket vetít a hősei cselekedeteibe. Az egész közösség számára sorsfordító tett tehát nem eposzi diadal, hanem csupán poémába illő kudarc. A hősök kisemberek, nem rendkívüli, kiemelkedő egyéniségek, nincsenek természetfölötti isteni erőktől is támogatva. Képességeik és követendő mintáik nem a homéroszi eposzoknál megszokottan magasztosak és rendkívüliek. Ők inkább az Arany Jáno

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: