LÉPTEM NYOMOM

A LÉPTEM NYOMOM, Postásy Csaba negyedik verseskötete unalmas. Kurvára unalmas, mivel a szerzőnek Tourette-szindrómája van, s ezért végig kényszeresen alpári, altáji szavakkal traktálja a finom lelkű olvasót. S unalmas, mert ostoba, lerágott csontokat csócsál furcsán, rímekben lófrál, az Élet Haláláról, az Idő öregedéséről, vagy éppen Isten végtelen, féktelen hatalmáról próbál szexista textúrában nem létező igazságokat hazugságokkal kutyulni. Tragikus az egész! Postásy Csabának a magyar nyelv egyszerre csalfa szerelme, halálos fegyvere, s infantilis játszótere is, ahol a nyelv szabadságának, sőt szabadosságának nincsenek határai. Aki tehát ezt a könyvet a kezébe veszi, s ha akar egy jót unatkozni, feledje el izgalmas hétköznapjait, s hancúrozzon egy jót ebben a őrült, sz

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: