A HÁZIORVOS ORVOS-BETEG ÉS ORVOS-LAIKUS TALÁLKOZÁSAINAK ELMÉLETI KÉRDÉSEIRŐL

Megdöbbentően későn, a nyolcvanas évek elején kezdett el foglalkozni igazán komolyan a szakma az orvos és beteg közötti viszonnyal: a kérdéskör felé fordulás legfőbb oka a \"túlspecializálódás, az orvoslás fokozatos személytelenedése\" volt, a megoldás első komoly lépcsőfoka pedig a pszichológia beemelése az orvosképzés kötelező anyagába. Ezzel a méltatlanul keveset tárgyalt témakörrel foglalkozik a szerző, aki maga is gyakorló háziorvos, számos megszívlelendő meglátással, tanáccsal szolgálva a leendő, sőt, a gyakorló kollégák számára is. Művében sok egyéb mellett ír az orvosi pályaorientációról és személyiségről, az orvoshoz fordulás motivációjáról, az attitűd és a szerep fogalmáról, az orvos-beteg találkozás \"forgatókönyvéről\" és változatairól, valamint az empátia fontosságáról. Ezt követően szó esik még a családorvoslásról általánosságban, a téma etikai vonatkozásairól, a bizalomról, illetve a privát orvos-laikus párbeszéd lehetőségeiről. A tanulmány irodalomjegyzékkel zárul.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: