A skolasztika utáni évszázadokat nevezhetjük a reformáció, a humanizmus vagy felvilágosodás századainak. Ha csak a szövegeket tekintjük, akkor azt mondhatjuk, hogy a kritika tulajdonképpen a skolasztikus gondolatmenet egyik mozzanatának emancipációja, egy zárt világ és világkép felbomlási tünete. Annak az eredménye, hogy megrázkódott a filozófia és a teológia szintézise, vagy azt is mondhatnánk, hogy az (újkori) filozófia autonómmá válásának szimptómája. Lejárt az idő, amikor a filozófia feladata a hittartalmak racionális igazolása volt; amikor a hitet az ész segítségével felül kellett emelni mindenféle kételyen. Nem kis túlzással, de talán mondhatjuk, hogy az egész skolasztikus irodalom a 14. zsoltár első versére próbált válaszolni: „Azt mondja a balga az ő szívében: ťNincs IstenŤ.”

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: