KÖZÉP-EURÓPAI NYÁR - SZIKRA JÁNOS KÖLTEMÉNYEI

Szikra János elemi erővel szólal meg, akár az ószövetségi próféták. A verseiben is inas, szikár alkatú költő éppúgy bővíti a szellemi valóságot, mintha sárból tapasztana otthont, e világból valót, szűkebb és tágabb családjának. Küzdelme nem belső vívódás, finom helyezkedések mozdulatsora, hanem élethalálharc, s nem is a jól végzett munka nyugalmáért, holmi szakmai megállapodottságért, hanem a lélek tisztulásáért folyik. A Szikra-vers formailag változatos, mindegy, hogy Utassy József modern dalainak madárcsontozatát ölti fel, avagy Kassák Lajos, netán Allen Ginsberg elefántcsordája után vonul, mágikus ütemeket variál. Szikra afféle garabonciás lírikus – s mint ilyen a maiak közül Tornai Józseffel tart leginkább rokonságot –, aki a nyers betűk anyagában is csak az illékony hangok miatt hisz. Nem vágánsköltő, de kérlelhetetlenül szókimondó, a körülírások rizsporos parókáját újra és újra porba rántja. Nyelve mégsem csupasz vagy sértő, a fenséges és a köznapi metaforák egyensúlya képzeletga

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: