Az vagyok, aki a leginkább felfogta a nyelve és gondolkodása közti kapcsolatok elképesztő zűrzavarát. Az vagyok, aki a legpontosabban érzékelte legtitkosabb és legváratlanabb elcsúszásainak pillanatát. Ténylegesen gondolatomba veszek, ahogyan álmodik az ember, ahogy hirtelen megtér saját gondolatába. Az vagyok, aki ismeri a veszteség rejtett zugait.Antonin Artaud (1896-1948) színházi írásai már jól ismertek a magyar olvasóközönség körében. Kötetünk tanulmányai ezért elsősorban nem a színházi embert mutatják be, hanem a pályakezdő költőt, a gondolkodás rögzíthetetlenségével szembesülő skizofrén alkotót, az Európából menekülő meghasonlott embert, aki végül a rodezi elmegyógyintézet falai közé zárva megrendítő leveleket ír, miközben önmagáról és pályatársairól döbbenetes portrékat rajzol. Artaud életművének filozófiai, irodalmi, képzőművészeti és pszichoanalitikus szempontú megközelítése Blachot, Deleuze, Derrira, Sollers, Le clézio, Thévenin, Rey és Grossman írásai mutatnak példát.Az ért

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: