A SZÁZADFORDULÓ ELBESZÉLŐI

Kétségtelen, hogy az elbeszélés a meséből keletkezett. A Hol volt, hol nem volt és a Még most is élnek, ha meg nem haltak két cölöpe között mozgott. Ez a tartalom lassan beoltatott megfigyelésekkel és a közönséges hétköznapi viszonyok és élmények fájáról lenyesett gallyakkal. A tündérek helyébe vérből és ósból való emberek állíttattak be, kiket emberi szenvedélyek mozgatnak, s emberi csapások és szerencsék érnek`-írta Mikszáth Kálmán. Tegyük hozzá: csodák, örömök és tragédiák a képzelet birodalmából is, hiszen a századforduló magyar elbeszélőművészete a kemény és hiteles társadalmi valóság és a mesét lepipáló fantázia között terül el. Sem írók, sem irodalomtörténészek nem szokták kétségbe vonni, hogy a magyar próza fő műfaja a novella, amely életérzéssé oldva tudja legtökéletesebben kifejezni tárgyát: közlendőjét Németh László szerint „nem a művek tartalmában, hanem ... a művek lelkét jelentő gesztusban adja a világ tudomására`, vagy a földhöz vagy az éghez közelíti, a teljes

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: