KÉNYSZER VAGY LEHETŐSÉG? – A NAGYKUNSÁGI TELEPÜLÉSEK ÁRTÉRI GAZDÁLKODÁSA...

Rózsa Sándor az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem TörŹténelemtudományi Intézetének adjunktusa, kutatási területe az újkor környezettörténete. A kötetben behatóan vizsgálja meg a Nagykunság ártéri gazdálkodását a 18. század elejétől a 19. század közepéig. A területet fokozottan érintették a Tisza árvizei, így itt egy, az ökológiai adottságokhoz alkalmazkodó, összetett gazdálkodási rendszer alakult ki. A Nagykun kerüŹlet sajátos közigazgatási rendszerének köszönhetően kedvező mennyiségű forrás maradt fenn ebből az időszakból, ami újŹszerű, kvantitatív értékelést tett lehetővé. Ennek során a szerŹző olyan korszerű eszközöket alkalmaz, mint például a térŹinformatika. Eredményeit igyekszik összevetni a téma eddigi szakirodalmával, s új olvasatba helyezi a terület történetének olyan jellegzetes epizódjait, mint a Mirhó-gát építése. ElsődŹleges célja az ártéri gazdálkodás komplex értékelése, ide tartoŹzik többek között a népességeltartó és az árutermelő képesség. Ennek kontextusában válaszolható meg a vízgazdálkodás törŹténetének talán legfontosabb kérdése: kényszer vagy lehetőség volt-e a Kárpát-medence egyik legnagyobb hatással járó antŹropogén tájátalakítása, a 19. századi Tisza-szabályozás.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: