A kötet a két világháború közötti magyar líra és kortárs erdélyi költészet irónikus jellemzőit tárgyalja az iróniafogalom alakulástörténetének dimenziójából. Többek között olyan szerzők műveinek elemzésére törekszik, mint Füst Milán, József Attila, Dsida Jenő, Kosztolányi Dezső, Szabó Lórinc, Kányádi Sándor.