A VISSZAFORGATOTT IDŐ

Petőcz András újabb kötetében az idő „visszaforgatásáról” beszél. Mond­hat­nánk azt is, emlékezés és újragondolás ez a gyűjtemény. Megjelenik benne Erdély Miklós és Papp Tibor, valamint a köl­tő­előd, Tandori Dezső alakja is.„Ki szedi össze váltott lovait?”, kér­dezte jó ötven évvel ezelőtt Hommage című versében Tandori Dezső. Olyan ez a mostani, Petőcz András verseinek újabb gyűjteménye, mintha örökké erre a kér­désre keresne választ a szerző. A „váltott lovak” „összeszedése”, vagy legalábbis az „összeszedés” kísérlete érhető itt tetten, ezért is izgalmas, és egyben jelentős kö­tet ez a mostani.A Jelenések könyvéből a következő mon­­­datok tűnnek fel a kötet elején: „Az­után monda nékem: be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.” Az első ciklus ennek meg­fele­lően a „kivonulás” ciklusa lesz, amely­ben visszatérő motívum az idő, és az eltávozás. A „visszaforgatott” idő, vagy­­is az idő múlásának problémája kü­lönösen erősen jelentkezik a kötet ezen első r

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: