A HARMADIK FORRÁS-NEMZEDÉK VISZONYHÁLÓZATAI

A tanulmánykötet témája a hetvenes-nyolcvanas évek erdélyi magyar irodalmának megújulása, a harmadik Forrás-nemzedék irodalomtörténeti fordulatképző szerepének tisztázása. A kísérleti műfajok, az önreflexív építkezés egyre nagyobb szerepet játszanak ebben az időszakban, a performatív és összművészeti jelleg felerősödik, és ez a neoavantgárdhoz közelíti a nemzedéki teljesítmények jelentős részét. Megfigyelhető ugyanakkor az abszurd irodalom hatása, különösen a prózában és dialógusokban, illetve az utalásos jelleg és a populáris szféra felé történő közeledés, ami már a posztmodern bizonyos formáit előlegezi meg. A kötet olyan szerzők munkáit tárgyalja, mint Szőcs Géza, Markó Béla, Balla Zsófia, Bogdán László, Mózes Attila, Adonyi Nagy Mária, Cselényi Béla, Palotás Dezső, Egyed Péter, Ágoston Vilmos, Zudor János.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: