ÉVEKIG GYAKOROLTAM, HOGY VIZÁLLÓ LEHESSEK

Mikor az embert otthagyja a szerelme, sok mindenreképes. Leissza, betegre sírja, vagy visszakönyörgimagát, öngyilkosságot kísérel meg, depressziós lesz egyhétig, szépen lefogy, vagy inkább leül és kiírja magából...Ez utóbbira vállalkozott a szerző is, kiről azt kelltudni, hogy élete filmjébe néha belóg a mikrofon,cserebogarakat tud hazudni a hóba, kicsókolja akőgyapotot a falból az idegtől olykor, és bár ritkánlátja a holdat a pocsolyában, jókedve rózsaszín lufijaakkor se pukkan ki, ha a lelkesedés részvényei zuhannikezdenek a romantika tőzsdéjén. Egy összetört szív agóniáját követhetjük nyomon akönyvben, ahogy rózsaszín emlékek és korom feketeindulatok között a gyógyulásba dobogja magát. Közbenelmereng a fiú-lány barátságról, az önmagukatgyermekükben megvalósító szülőkről, az univerzumotirányító tökéletes intelligenciáról, a véletlenekről éshogy miért használnak egyesek névelőt a név előtt. Mindezt olyan stílusban, ami egyszerűen letehetetlennéteszi a könyvet.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: