A történet stílusát a teljes őszinteség, a nyíltság, a tabudöntés jellemzi, a történelem csak úgy van jelen az írásban, mint kontextus, „mint távoli vagy közeli oka, háttere, kerete az én életének”. Nem a történelmi összefüggések mutatkoznak meg az önéletírásban a legmarkánsabban, hanem amit átélt, a közvetlenül rá vonatkozó töredéke, mozzanata a történelemnek. „A szerző befelé figyel, ezért az őt és az övéi sorsát is meghatározó történelem csak mint külső valóság van jelen. Mindenki történelemben él, de nem mindenkiben él egyforma tudatossággal a történelem. Aki átélt két világháborút, üldöztetést, menekülést, erők ütközését, világok és nézetek kegyetlen harcát, az tudja, hogy a pusztulás, a döntés, a remény, alkalmazkodás mindennapi konkrétumok, a legtöbb ember számára kevés helyet hagynak a filozófiai értelmezésre” – méltatta az irodalomkritikus. Szerinte nem irodalmi ambícióval írta Gottlieb Rózsa ezt a könyvet. Az önéletrajz nagy reneszánszát éli, egy idős nemzedék, amelyik sok me

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: