Nagyanyám és öreg nagynéném társaságában láttam először szemtől szembe Adyt. Csalódás volt, öröm és szomorúság. A csalódás pár percig tartott a kedvessége, a jósága, a hangja győzött. Örömöm volt, mert végre mégis teljesült a vágyam. A szomorúság pedig megmaradt, mert én, aki soha kimulatott férfit még nem láttam, az egész váradi mulatozás természetes következményeit hátgerincsorvadásra magyaráztam. Milyen jó ez gondoltam, hogy ezt a gyönyörű baráti érzést a halálig meg fogjuk őrizni, s nem rontja el soha szerelem. Ady beteg, s én Adyt úgy fogom szeretni, ahogy egy szentet illik.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: