Néztem a forgatás közben, majd később a kész filmen.Néztem tiszta, mindig élesen metsző tekintetét.Áttekint a tájon, át a városon – idén és teren – itt, ezen a vidéken.Hol vagyunk? Hol van ő? Írja és mondja, rálelt a helyre, majd visszatalált.A helyre, amely emberi, írói magatartásának háttere és mélysége.Megtalált harmónia!? Erre vágyik mindenki, Mészöly Miklós is, mi is mindannyian.Igen, a „valaha létezett”, a megtalált és magunkban őrzött helyre vágyunk vissza.Mi ez a hely? Egy táj? Egy város? Egy ház? Egy otthon? Egy Haza?Van-e még mindez, mint lehetőség?Van-e még olyan Hely, olyan lét-tér-idő együttes, ahol felelősséggel akarunk és tudunk élni, alkotni?Mészöly Miklós szemben a nézővel – olykor-olykor elcsendesül – szemben mindazzal a valósággal, amitnagyon – de nagyon másképp gondolt – gondoltunk.Szemben egy olyan világgal, amely egyre könyörtelenebbül őrli föl fenntartó erejét, bázisát, hivatkozásialapját, az Embert!Mészöly Miklós beszélget a nézővel, csendjein keresztül is üzen.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: