TRANSZILVÁN HŐSKÖLTEMÉNY

Áprily lírája heves és tartós fájdalom tüzében született, elégikus hangját nem pusztán az ifjúság hagyományos veszendőség érzése okozta – állapítja meg a kötet előszavában Pomogáts Béla, megjegyezve – több volt ez, mint fiatalos érzékenység és komorabb, mint a századfordulón divatos világfájdalom, a csüggeteg panaszokban egy világát kereső, de nem találó költő vallott vívódásairól. A neves irodalomtörténész, az Erdélyben művelt magyar irodalom szakavatott ismerője hangsúlyozza: “eleve melankolikus alkatú volt, még a tavaszi színeket is borongós elégiává oldotta, ifjúkorának illúziókat romboló élménye: a világháború pedig igazán csak erősítette lelki alkatának sötét színeit. A költőt idézve emeli ki: „Idegzetünk finom húrjain nagybőgő vonóval játszott a történelem”. Nem csak a világháború, amely megtizedelte a költő nemzedékét, hanem Erdély sorsának történelmi fordulata is, amely az ő életét is felforgatta.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: