Tamás Tímea legújabb verseskötete szervesen illeszkedik eddigi könyveihez, mintegy amazok folytatásaként teljesíti ki a versek, vers-világok láncolatát és folyamatát, méghozzá a mikrovilágok felől a makrovilágok felé. A kötet egyetlen, folyamatos és meg-megakasztott költői és létbeli monológként, variációs szerkezetként is működik, úgy is olvasható lesz. Változatok ezek az egybefűzött versek a létre és nemlétre egyaránt, illetve szomorú töredékfeljegyzések a peremlétről, az átléphető s már át se léphető határokról. A hangyalét állandó ingalét a bolydult semmiségben – csak egy hangyányi minden. (Kovács András Ferenc)

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: