LÉLEKTÜKÖR

Mindig szerettem a verseket – vallja a szerző. – Megvigasztaltak, megnyugtattak és elvarázsoltak. Elbűvölt az a sok érzés, a tájak, képek, amelyeket bemutatott nekem a költők tintája-pennája. A vers egy olyan menedék számomra, ami lerombolhatatlan. Az a világ, amiben élünk, éppen elég kínt és iróniát hordoz magában, keserves bánatot, félelmet, szenvedést. Megpróbáltam én is visszaadni az érzéseimet ezeken a sorokon keresztül. E könyv áldozat a tiszta lélek oltárán. Ami megmarad nekünk, az a lelkünk. Az, hogy hogyan élünk, ettől függ.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: