A rendhagyó egyetemi jegyzetben olvasható anyag nem igazán cselekményes, mondhatni egyáltalán nem az, sokkal inkább egy Boccaccio stílusát idéző baráti „csevegés”, melynek szereplői fiatal jurátusok, medikusok stb. A pszeudo-tudományos dolgozat nem kevés nosztalgiával idézi fel a „régi szép időket”, az egyetemi éveket. Az anekdotázás és a majdnem viccmesélés szintjén folyó jóízű tréfálkodás legfőképpen az egyetemi élet legdrámaibb eseményeit, az indulatok és érzelmek, tragédiák és a felszabadult boldogság sorozatos és változatos kavalkádjának panoptikumát mutatja be, azt a külön kis világot, melyet az egyetemisták a vizsgaidőszakokban élnek. A „tananyag” végén rádöbbenhetünk, hogy az egyetemi vizsgák időszaka valójában hetekbe tömörített összességét, mintegy eszenciáját adja néhol groteszk, néhol nevetséges, de összességében mégiscsak szeretnivaló világunknak. A konfliktusok, a jellemek ugyanúgy bomlanak ki előttünk, mint hétk

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: