\'99.

`Biztos, mert nincs. Vigasztalásul mondom ezt, tudd: a csalódások kora mint verkli, lejárt. A bazár boltjaiban nincs mit megszeretned. Reszket a hiábavalóságok állati horpasza, tenyeredet csendesítőleg fektesd oda. Biztos, mert nincs és nem is lesz már, amit ujjongva fogadhatnál vagy kezdenél, de a tenyeredért még szavatolsz. Ötölnöd-hatolnod nem kell, kimondhatod, a gondolatot belső zenéken átszűrheted, az neked való, formáló elved testesül, szövőszék mögül hullámzó hangjaid. Így legyél, ha lehetsz. Bár horpaszuk, mint láthatatlan lovaké, ki-be jár.` EZERKILENCSZÁZKILENVENKILENC MÁRCIUS 25-ÉN, két nappal L. J születésnapja s egy nappal azután, hogy a NATO bombázni kezdte Jugoszláviát, ifjúkori sétalovaglásaink országát, ezen a csütörtök reggelen jutott eszembe, hogy űj könyvemet a két előző jegyzetelős formáját tovább alakítva próbálom felépíteni, és a versek alatt egy NAPLÓSZERŰ HÁTTÉRSÁVOT húzok el, konkrét időmedret, reflexiókat. Fölvillanyoz a lehetőség - és belém áll a nem irodal

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: