ANTGAVARDE

Fáklya Endre aforisztikus tömörségű sorai, gondolatainak lucid, belső cezúrákból építkező paraboliszikus ívei a személyes Én világba-vetettségét modellálják. Egyetlen, nagy, lüktető verskompozíciót olvashatunk, amelyben a költő leginkább arra vigyáz, hogy szenvedélyességét elrejtse a szótörténésben. Mondhatnánk – akkor hát mondjuk is ki –, hogy fájdalmas iróniával tartja távol magától a megtörténő, faktikus világot, miközben pontosan tudja, hogy eme faktikus világ bármikor közbezárhatja személyes Énjét. A szellemi ember ismeri csak az alázat lényegiségét: a feltételes mód eme kis réséből beszél költő: azt mondja: Te, azért, hogy önmagával találkozhasson. Önnel, Magával, veled.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: