A szerző igyekszik tárgyilagosan, mégis nagy empátiával megközelíteni a művészházaspár életének és tevékenységének jellemzőit, kiemelve mindenek előtt azt a megcáfolhatatlan tényt, hogy a zománcművész Nagy Enikő és az üvegművész Egri László a maguk területén meghatározó egyéniségei az erdélyi magyar képzőművészetnek.