MEGESIK

A könyv írója 77 évesen rózsákat ültet, majd felteszi a kérdést csak úgy magának: kinek ültetem ezeket, kinek fognak nyílni? Nyílván elsősorban ő maga szeretne gyönyörködni benne, de a szerettei, közvetlen környezete is. Tehát másoknak… Így vagyunk az írással is. Kinek írunk? A magunk örömére, amikor kikívánkoznak belőlünk a gondolatok, előtör a közlési vágyunk. Mert meg kell osztani másokkal is, amit mi látunk, hallunk, megtapasztalunk, átélünk, időnként túlélünk. Mert a mi korosztályunknak komoly történelmi múltja van, amit át kell adni az utókornak. És hogyan tudjuk átadni, hiszen nem találkozunk minden olvasóval személyesen? KÖNYV formájában.Babits Mihály azt mondta: „Csak a könyv visz át múltat jövőbe”. És megszületik a könyv. Édes-szomorú gondolatokkal, igaz történetekkel, néha fantáziával vegyítve. Megelevenedik a diákkor, a szerelem, a felnőttkor, amikor minden feladatot, buktatót meg kell oldani. Amikor nemcsak a saját dolgunk fontos, hanem a családon kívül a barátoké, a tanácsainkra szoruló, segítségünket kérő embereké is. A diákjai életét kíséri, segíti az író. Történeteit olvasva gyakran úgy éreztem, hogy egy hatalmas filmvászon előtt ülök, s könnyeim törölgetem, hol a sírástól, máskor a nevetéstől. Ilyen a valós élet megformázva Sebők Ferenc írásaiban, amit olyan szeretettel ajánlok a kedves olvasónak, amilyen örömmel és figyelemmel olvastam jómagam is.Kurunczi Máriaíró

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: