A nemrég 92. évét töltött és jelenleg Szardinia szigetén élő szerző az 1970-es évek elején eredt először nyomába az erdélyi magyar irodalomban rövid, de meghatározó szerepet játszott, 1931-ben fiatalom elhunyt Kuncz Aladár regénye, a Fekete Kolostor történetének és utóéletének. 1975-ben jelent meg első, műfajilag „irodalomtörténeti riport”-ként meghatározott könyve erről a témáról, s azóta még két alkalommal, a 90-es évek végén és az ezredforduló után volt lehetősége ellátogatni újra Kuncz egykori fogságának színhelyére, Noirmouthier várába, amely az első világháború idején az „ellenséges hadviselő országok” állampolgárainak internálótábora, megannyi fájdalom és tragédia színhelye volt.Lőrinczi László három irányban folytatta kutakodásait, s ez a három irány ma is meghatározza könyve 3., tovább bővített kiadásának új anyagát: az egyik a Kuncz Aladár regényéből megismerhető egykori rabtársak további sorsa, a másik a kis Atlanti óceáni szigeten lévő város későbbi viszonyulása a náluk „v

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: