CELESTINA - CALISTO ÉS MELIBEA TRAGIKOMÉDIÁJA

„Isteni volna, ha nem volna annyira emberi” – írja Cervantes a Celestináról, a korai spanyol reneszánsz irodalom legkimagas-lóbb alkotásáról több mint száz évvel a mű első megjelenése után. S valóban, ez a XV–XVI. század fordulóján keletkezett, a világirodalomban is szinte egyedülálló remekmű – noha szerzője, a klasszikus görög és latin műveltségű Fernando de Rojas még középkori divat szerint erkölcsnemesítő példabeszédnek szánja – éppúgy bámulatba ejt vaskosan emberi arcával, a válsággal küzdő átmeneti kor illúziótlan rajzával, az emberi szenvedélyek kendőzetlen és pontos ábrázolásával, a korabeli spanyol városi élet lenyűgözően hiteles atmoszférájával, mint naivságig mesterkéletlen meseszövésének romolhatatlan üdeségével. Rojas a széphistóriák természetességével rajzolja meg a szerelmesek – Calisto és Melibea – sorsának hol mulattató, hol szívszorító vagy éppen tragikus fordulatait, s mint az emberi lélek és jellem kitűnő ismerője, megteremti Celestinát, az „örök kerítőnő” páratlan figuráját. A hajdani örömlány megöre-gedvén, korához és helyzetéhez illő „tisztes” foglalkozást vá-laszt: szerelmesek közt közvetít, légyottokat szervez, s boszorkányos ügyességgel gyógyít testet és lelket. Csavaros eszével, szókimondó, olykor közönséges beszédével és ördögi ügyességével szinte mindent sikerül elérnie, de a halált ő sem tudja ki-védeni: pénzsóvársága lesz a veszte.A helyzeteknek megfelelően hol rövid, pergő, hol monológ-szerűen hosszú párbeszédekből felépülő, tökéletesen megszerkesztett műben sokan az első európai regényt, mások az első modern európai drámát üdvözlik. Sajátos pikareszk figurái a spanyol alvilág „hőseinek”, Lazarillo de Tormesnek és társainak közvetlen elődei a spanyol irodalomban.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: