MANDALÁK

a mindenekreszabadságom immáron tökéletes hiszen érzem gondolom aki magam vagyoklakatlan sziget az ő terükben az ő idejükben mozogva cselekedve is látom mindent vérvörösre festő naplementémet tengerem partján titkokat takaró hegyeim mögé bukik le a nap hagyom hogy szám mosolyogjon kedvem hogy jó legyen mert elindultam a hegyeken túlra hogy heggyé váljak magam is immáron soha magányosantudom hova tartozom

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: