Ma már nyíltan bevallhatom, hogy a Kutyafülűek, amelyet a fanyar humoráért becsülnek sokan, halni hurcolt életek nyögéseinek, nyöszörgéseinek hallatán fogant a budapesti Gyűjtőfogház úgynevezett Kisfogházában. Rövid kis kezdőfejezetét még szabadlábon írtam ugyan, valamikor 1956 nyarán, de magát a könyvet csak két évvel később kezdtem papírra vetni ott, abban az emeletes épületben, amelynek a tövében naponta folytak akkoriban az akasztások.Apró-cseprő civódások, irigykedések, csínytevés utáni megszeppenések, a kitörő életkedv szertelenségei, a hetedik szomszédik zengő szülői dorgálás álharagja, az igazságtevés fájdalma és reménytelensége, ami mégiscsak mindig bizakodásba fordul - ebből a számtalan hangból áll össze ennek a novellafüzérnek a családi kórusa. Ki kit szeret jobban és még jobban és legjobban a két szülővel együtt immár nyolctagú, szűkebb családban, amely az unokatestvéreket hozzászámítva, valóságos, kisebbfajta nemzetséget alkot? Nagy elemzőkedvvel, átéléssel, finom humorral

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: