Még a hetvenes években többször megkérdezték tőlem a fiúk a győriKáptalandombi Diákotthonban egy-egy beszélgetés végén, hogymiért nem írok könyvet. Azt látták, hogy sokat fordítok: angolból,oroszból, főleg történelmi munkákat.Gyakran írtam levelet újságoknak, hetilapoknak, de cikkem mindössze háromjelent meg a rendszerváltozásig. Ekkor 52 éves voltam. Nagy cikkeketmindig szerettem volna írni, de a könyvírás ötlete soha nem merült fel bennem.Mostani könyvem előző változatát sem magam hoztam létre, az ős-Tájolót egyik barátom szerkesztette meg (válogatta és szerkesztette), feleségem,Komoróczy Emőke közreműködésével. Barátom pedig az a szenvedélyestanulásmódszertanos ember volt, akit éppen Hoffmann Rózsa búcsúztatotta Kerepesiben szépszámú közönség, illetve gyülekezet előtt 2006 júliusában:Oroszlány Péter. Feleségemnek pedig abban van elévülhetetlen érdeme, hogya megszerkesztett kötet 2007. október l5-én bekerült a Magyar ElektronikusKönyvtár állományába, hála Bárdosi Mária buzgó igyekeze

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: