AZ ELTŰNT IDŐ NYOMÁBAN - A FOGOLY LÁNY

Vannak vágyak - néha a szájunk köré is kirajzolódnak -, melyek, ha már engedtük kifejlődni őket, nem maradhatnak kielégítetlenül, legyen bármi is a következményük: Nem bírjuk megállni-ha túlságosan régóta nézzük - , hogy meg ne csókoljunk egy fedetlenül hagyott vállat, s ajkunk úgy csap le rá, mint madár a kígyóra, vagy, hogy egyetlen falással el ne tüntessünk egy süteményt, melyet a farkaséhség igézővé varázsol, nem bírunk lemondani a csodélkozásról, a zavarról, a fájdalomról vagy a derűről, amelyet meggondolatlan szavainkkal váltunk ki valaki lelkéből.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: