MÁNAVA - DHARMASÁSZTRA - MANU TÖRVÉNYEI

„E törvénytár olyan, mint a legkiválóbb szerencsehozó va-rázsige. Fejleszti az értelmet, örök hírnevet és hosszú életet ad, és tökéletes boldogsághoz vezet.”A Mánava-dharmasásztra, azaz Manu törvénykönyve évezredeken át meghatározó jelentőségű szöveg volt az indiai társadalomban. Mi sem árulkodik erről jobban, mint a szubkontinens különböző pontjain fellelt, ma már jobbára egyetemek, kutatóintézetek könyvtárai-ban őrzött számos kézirat. A szentirat ugyanúgy pánindiai szöveg tehát, mint a Bhagavad-gítá, a Mahábhárata vagy a Rámájana. Mű-faját tekintve törvénygyűjtemény, és mint ilyen, átfogó szabályok hálózatrendszerére fűzi fel a védikus társada-lom, a varnásrama tagjainak életét. A mű középpontjában a cselekedetek (és a cselekedete-ket végzők) állnak, de egy olyan környezetbe ágyazva, amely az eredettől, a „honnan”-tól – azaz az első fejezet teremtésleírásától – a végcélig, a „hová”-ig – az utolsó fejezet titkos tanításáig, a végső boldogság, a legma-gasztosabb cél eléréséig – mindent felölel. A modern törvénykönyvek szűken vett témái – a jogsérelmek, vét-ségek, büntetések stb. kifejtése – ily módon csupán a nyolcadik és kilencedik fejezetben kerülnek elő, míg a mű nagy része a dharma szó másik fő jelentéstartalma alá – „elidegeníthetetlen kötelességek” – sorolható té-mákat tárgyalja. A versekben minduntalan visszatérő formula az „itt és a túlvilágon is”, az „ebben az életben és a következőben” és hasonlók. A tetteknek – a bűntetteknek csakúgy, mint a jámbor, vagy vallásos cselekedeteknek – messze ható következményei vannak. Amellett, hogy már eb-ben az életben is kijár értük a megfelelő büntetés vagy jutalom, a tetteket végző egyén halál utáni rendeltetési helyét, illetve a földi létkörforgásba (szamszára) vissza-kerülve, következő megszületését is meghatározzák.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: