AZ ÁRVÍZ HELYE

„Mennyire szeretlek, élet”, évtizedek óta nem olvastam ennyire pozitív töltetű magyar verssort. Mintha költészetünkben valaki tiltaná az örömöt. Természetesen ez is így folyatódik: „Mennyire szeretlek, élet, / most, hogy nem vagy.” Bödecs László mégsem krízisközérzetről ad hírt. Nyugodt, csöndes gyűjteményét életvágy itatja át.A második kötet minden költő pályáján vízválasztó. Továbblépés emelt igényekkel, a „gyorsabban, magasabbra, szebbet és többet” igézetében. Jó esetben Köztes állomás, mint az ő itteni első versének címe. Bemutatkozni nem kötelező zabolátlanul és nyersen, az ő első köre sem volt vad. Ám a húszéves kori honfoglalás után legfőbb ideje bemutatni azt, ami csak te vagy; és árnyaltan beszélni a meglelt saját nyelven. Vagyis keresetlenül. Olykor mégis pátosszal és kevert szórenddel. Feketül a rémisztő boldogság glóriája. A vászonról lekapart festék alól kilátszik az előzőkompozíció nyoma, mint amikor egy újjáépített város munkagödréből előtüremkednek az elpusztult épülete

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: