A LÉT MÁMORA

„A nő szeme újra és újra a fiúra tévedt. Az pedig az óráját leste, majd hirtelen felderült az arca, amikor a trolibusz bekanyarodott a szűk utcába, és néhány másodperc múlva beállt a megállóba. Csapódott az ajtó, néhányan lekászálódtak, aztán sietősen lépdeltek a forgalmasabb út felé. A fiú izgatottantekintgetett a leszállók válla felett a troli belsejébe, de akit várt, nem érkezett meg.” (Fagyöngy)„De máskor is gondolt arra, hogy jól jönne egy fehér combú, jólelkű nőből áradó testmeleg, egy tésztapuhaságú, kerek mellű asszony hajnali ölelése, akinek szavai kihímezik a pillanatot, és aki úgy viselné gondját, mint fagyos télben a szegényember a hátára vetett pokrócot.” (Fürdés)„Nem emlékszem, hogy anyám barna lett volna. Inkább amolyan vöröses szőke. És rövid frizurát hordott. És azt mondta, hogy sosem hal meg. Illetve ezt nem ő mondta, hanem én gondoltam úgy. Meg azt is én gondoltam úgy, hogy egy gyerek nem élhet az anyja nélkül.” (Káprázat)

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: