CSONKATORNYOK

Reményik Sándor a két világháború közötti erdélyi költő triász nagy hatású mestere volt, akinek verseit a fél évszázados kényszerű elhallgattatás sem tudta feledtetni. Ebben a kötetben Reményik hazafias költészetét követhetjük nyomon a Végvári-versek sirató-átkozó hangjától a kisebbségi megmaradásra és türelemre biztató későbbi versekig.Erdély sorsa 1917 után csakhamar az erdélyi magyarság fájdalmának kürtjévé teszi Reményiket. Ez az ember, aki mindig egész szívével érzett, aki érzékeli a havas megvonaglását, amikor az első idegen katona átlép a határon, aki a virágok kelyhéből, a patak riadásából, a hegyen-vízen futó szélből a halál masírozását hallja ki, annak egész lelkét csak ez a döbbenet, a hazavesztés kegyetlen fájdalma töltheti be. Ha soha nem írt volna költeményeket, amelyekben a haza, a magyar szó halála sikolt, Reményikről akkor is tudnánk, hogy ebben a borzalmas időszakban egész lelkén csak ez az egy érzés uralkodhatott. S nem a divatos irredenta-költészet frázisai ezek a d

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: