ORPHEUSZ

Kántás Balázs termékeny költő. Ötödik verseskötetét tartja kezében az olvasó. Kinyitja, belenéz, belehallgat, elgondolkodik. Ezek szerint tehát költőietlen valóságunkból is megteremhet a líra? Maga elé képzel egy huszonnégy éves fiatalembert, aki évről évre eltökélten igyekszik megtanulni egy nyelvet: a költészet világnyelvét, magyarul. Fordít (Baudelaire-t, Pessoát, Celant, Ted Hughest), szájára veszi a hazai elődök és kortársak (József Attila, Payer Imre és sokan mások) szófordulatait, hogy megformálja a saját hangját. A modern szóképekben és rajtuk túl, valahol a beszéd és a hallgatás határán. Legújabb könyvében az ókori görög mitikus költő nevét idézi: a versdallam szellemét. Rövid verseket termel. Az olvasó, ha odahallgat, rezonanciákban – a kábelek, basszusgitárok, metróalagutak konkrétzenéjében – talán meghallja a dallamteremtő csendet.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: