ÉNOSZTÓDÁS

Tétova lépteimet Hajnali ébredés százasszögeket üt mellkasomba. Estére, mint folyékony gipsz,rám keményedik a fájdalom verejtéke, darabokban hull alá,csak a Hold emeli fel földre lógó fejem. Látom: az ég szétnyílik, utakszakadnak be, s a lelőtt madarak még mozognak. Kiégett városi lámpák. De csukottszemmel is mindent látok, halottaimmal beszélgetek, huzatos köpenyük alá bújok.Indulnék velük, de félek, maradok. Hangtalanul járom az utcákat, az éjáttetsző fátyla alatt, suhanó árnyak lengnek körbe, sehol egy ember,csak az éber kutyák ugatják tétova lépteimet –

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: