EMBEREK A HÁBORÚBAN

\"„Épp lenyugodott a nap, fél tányérja izzó vörös szemként figyelt a horizont mögül. A vakító háttér előtt, ahogy szúnyogok a fény körül, pöttöm fekete árnyak táncoltak… Indiánusok, akik tomahawkot lengetnek? Még egészen csöppnyiek, néha eltünedeznek, aztán felbukkannak, mintha felugrálnának a levegőbe, közelebb érnek, hadonásznak… Polip csapdos így a karjaival… S lassan a hangjuk is kivehetővé válik, távoli kutyacsaholás magas vonyítással, amikor „avanti”-t kiál­tanak, és tompább ugatás, amikor „coraggio”-t…Marschner most maga elé nézett, az állásaikra, fej-fej mellett tömött vonalban sorakozott a század, krétafehér ajaktalan arcok, kőből metszett valamennyi… S meredező, lövésre kész fegyvercsövek, egyetlen fenevad száz fullánkkal.–?Ne lőj! Ne lőj! – ismételte süvöltve Weixler, lélegzetvételnyi szünetet se hagyva magának. Kiáltása végigfutott az árkon, és lefogott minden ravasznak feszülő, mohó ujjat. Berepült az első kézigránát az állásaikba… Marschner jól látta a röptét, aztán látott

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: